Igazgyöngy – tudástár, ékszerek
Igazgyöngy tulajdonságai, élettani hatásai, csillagjegyek és igazgyöngy ékszerek.
A gyöngytermő kagylók különböző családokba tartozó kagylónak a terméke. A gyöngyök szabadon az állatban előforduló és, a kagylóhéj anyagából álló megszilárdult váladékok.
A gyöngyök szerves alapanyagból állanak, amely koncentrikus réteget alkot, ezek közé és ezekbe pedig mészsók rakódtak le. A gyöngy ugyanazokból a rétegekből áll, mint maga a kagylóhéj, legtöbbször azonban a felső bőrréteg, amely a héjat kívülről bevonja, nincsen kifejlődve, csak az oszlopos és a lemezes vagy gyöngyházréteg jól fejlett.
A hibátlan, kifogástalan gyöngynek saját színe nincsen, csak színjátéka van. Színe és fénye a mészlerakódás módjától és alapanyaga átlátszóságától függ, az előbbitől kapja csillogó színjátékát, az utóbbitól enyhe fényét. Azon gyöngyöknek, amelyeknek az oszloprétegei majdnem teljesen színtelenek, s így átbocsátják a fényt, nagyobb a fényük és színpompájuk.
A folyami gyöngykagylók gyöngyeiben az oszloprétegek nem színtelenek, azért az ilyen gyöngyök nem is olyan szépek.
A gyöngy korántsem olyan kemény, mint a drágakövek és nem is olyan ellenálló. A gyöngy fénye nem állandó, idővel eltűnik, különösen, ha gyakori hőmérsékletváltozások érik, vagy a viselésnél a test verejtékével érintkezik. A legkisebb gyöngyök homokszemcse nagyságúak, a legnagyobb ismert gyöngy 35 mm hosszú és 27 mm széles és körte alakú.
A legpompásabb keleti gyöngyök egyike a moszkvai Zosima testvérek gyűjteményében van. Tökéletesen gömbölyű, nincsen átfúrva, gyönyörű ezüstfénye van és 27 és 7/8 karát nehéz. Minthogy a gyöngy mintegy 90 %-a szénsavas mészből áll, a savak pezsgés közben feloldják, már erős ecetben való főzéssel is fel lehet oldani.
Az igazgyöngyöt az ókortól használják ékkőként. Egyiptom és Mezopotámia három gyöngytermelő vidékről szerezte be a gyöngyöket, a Perzsa- öbölből, Indiából és a Vörös- tenger partvidékéből. Jóval később jelent meg Európában, ahol Theophrastus említi legelőször. A görögöktől elkerült a rómaiakhoz. Rómában különösen Pompejus idejében igen nagy fényt űztek a gyönggyel és a nagyobb gyöngyökért hihetetlen összegeket fizettek. De ismerték a gyöngyöt Amerika bennszülöttei is.
Venezuela partjain máig halásszák. Ezek a nyugati gyöngyök, bár elég nagyok, mégis jóval kisebb értékűek, mint a keletiek, mert ólomszürke színárnyalatuk van. A legtöbb nagy gyöngy a perzsiai és amerikai termőhelyekről való. Az európaiak, kiváltképpen a bajor (édesvízi) gyöngyök csak igen ritkán érik el a borsónagyságot, legtöbbször csak gombostűfej nagyságúak, vagy még kisebbek.
Gyöngy típusok
Tahiti - fekete gyöngy
A Tahiti szigeteknél a Pinctada Margaritifera gyöngykagylóban tenyésztett gyöngyöket hívjuk így. Ezek a fekete (néha zöldes) belsejű kagylók a minőségük, a gyöngyház vastagsága és gyönyörű, egyedi színeik miatt különösen kedvelt fajta. A gyöngyök színei lehetnek: antracit, szürke, zöldesfekete és sárga, természetesen sokféle árnyalatban és gyönyörű színjátszással párosítva. A gyöngyök mérete általában a 8-19 mm között van. A gyöngyök természetesen annyira szépek és jó minőségűek, hogy nincs szükség semmiféle mesterséges feljavításra. Ezért a Gyöngyök Királynőjeként is nevezik őket.
Akoya gyöngyök
A japán, kínai és koreai sósvízi tenyésztett gyöngyöket nevezzük Akoya gyöngyöknek. A gyöngyök méretei többnyire 2-9 mm közé esnek. Általában a közepes és nagyobb méretűekből készítenek gyöngysort. Az eredeti színeire jellemző a sárga, a zöld és a krémszín. Általában eladás vagy felhasználás előtt átesnek egy színkezelésen, ahol fehérítik és színezik őket, mert az eredeti színeik nem igazán szépek.
Déltengeri gyöngyök
Általában az ausztráliai, a cook- szigeteki, a fülöp-szigeteki és az indonéziai gyöngyöket hívják így. A Pinctada Maxima nevű gyöngykagylót használják. Méretük elérheti a 8-22 mm-t, színe lehet fehér, aranysárga, ezüstszürke, rózsaszín és arany, de akár sötétszürke is. Minőségileg jobbak az Akoya gyöngyöknél. Ezek a gyöngyök általában a legdrágábbak a piacon.
Édesvízi gyöngyök
Az édesvízi gyöngyök nem tengerben, hanem belső vizekben növekedtek. A legnagyobb japán beltengerben (Biwa tenger) tenyésztik a Biwa gyöngyöket. Formája, színei és mérete miatt ezek az édesvízi gyöngyök nagyon kedveltek. Nagyságuk 2 mm és 8 mm között van. Ritkán előfordulnak a 10 mm feletti példányok is. A „Hyriopsis schlegeli” a legismertebb édesvízi gyöngykagyló. Külseje a szokványos barna, de belseje sima és fehér. A legnagyobb példányok elérik a 30x20 cm-t.
Az édesvízi gyöngyök sokkal gyorsabban nőnek mint a sósvíziek, ezért az áruk is alacsonyabb általában. Színeik lehetnek: fehér, rózsaszín, krémszínű, pezsgőszínű, narancsos lila vagy barna. A kerek formán kívül lehetnek ovális, tojás, gomb, csepp és burgonyaforma is. Természetesen a szinte tökéletesen kerek édesvízi gyöngyök a legkeresettebbek és az értékük is nagyobb, mint az egyéb formájúaké.
A gyöngyök értékelése
A gyöngyök értéke elérheti a legértékesebb drágakövekét is, már 6000 éve viselik ékszerként az emberek. Nem szükséges megmunkálni őket, mivel természetes állapotukban is a csillogóak, ragyogó felülettel és különleges színjátékkal rendelkeznek. Értékelésük formájuk, nagyságuk, színük, tisztaságuk és a fényvisszaverésük (lüszter) alapján történik. Legértékesebbnek a gömb alakúak, a félgömb formájúakat gomb alakúnak hívják, a szabálytalanokat pedig barokk gyöngyöknek nevezik.
Az igazgyöngyök formái a következőek lehetnek:
- tökéletesen gömbölyű gyöngyök,
- a gömbölyűtől maximálisan 5%-al eltérő gyöngyök,
- csepp alakú gyöngyök,
- gomb alakú gyöngyök,
- ovális gyöngyök,
- szabálytalan, avagy barokk gyöngyök,
- körben mintázott gyöngyök.
Az igazgyöngy mérete
A méret-meghatározásnál mindig a gyöngy átmérőjét veszik alapul, sosem a hosszát. Egy gyöngy ára méretével növekszik. Nagyságuk a néhány millimétertől több mint 20 mm-es határok között mozog.
Az igazgyöngy színe
A mesterségesen színkezelt Akoya gyöngyöktől eltérően a déltengeri és a Tahiti gyöngyök színe természetes. A szineknél az alapárnyalatot, az intenzitást és a telítettséget figyelik. Az Akoya gyöngyöknél a paletta a fehértől a krémen át a halványrózsaszínig tart, azonban a színezést a nyersgyöngyök színkezelése befolyásolja. A déltengeri gyöngyök fő színei a fehér, ezüst, rózsaszín és arany. Általában a Tahiti gyöngyök a sötétebbek: árnyalataik a világosszürkétől az aranyon át a zöldesfeketéig, feketéig terjednek.
Az igazgyöngy felülete és lüsztere
A jó minőségű igazgyöngy színjátéka a fénytöréséből származik a gyöngyház rétegek apró kristályai között. Ez teszi a gyöngyöt áttetsző és szívárványosan csillogó gömbbé. A fényjelenség, mely az anyag belsejéből látszik, nem tévesztendő össze a lüszterrel. A lüszter ugyanis a gyöngy felületének fényvisszaverésére vonatkozik. Egy tökéletes lüszterű gyöngyben az ember saját tükörképét is megláthatja. A lüszter és felülettisztaság szerinti osztályozást már nem lehet olyan egyszerű fizikai jellemzőkkel leírni, mint a méret és forma szerintit.
A nemzetközi standard szerint a lüszter és tisztaság alapján a gyöngyök négy csoportba sorolhatók:
- kiváló ragyogás, hibátlan felület. Ez a tökéletes gyöngy, legfeljebb nagyon apró hibákkal.
- jó ragyogás, apró hibákkal, amik kisebb pöttyök vagy foltok lehetnek.
- gyenge ragyogás, közepes minőség. Foltos felület, kisebb hibákkal.
- gyenge minőség, szinte nincs is ragyogás, sok a látható hiba, felülete nem szép.
Az igazgyöngyök helyes ápolása
Az igazgyöngyök a természet kincsei, értékük megfelelő odafigyeléssel megőrizhető.
Mivel a gyöngyök szerves anyag képződmények, nagyon lágy és érzékeny a felületük. Fémekkel, kövekkel (drágakövekkel is) való érintkezéskor könnyen megkarcolódnak. Ezért az igazgyöngy ékszereket más ékszerektől jó inkább külön tartani, ha lehet egyesével, valamilyen puha anyagból készült zacskóban, de be lehet tekerni kendőbe is. Bőr zacskóba ne tartsuk, mert a bőrben levő csersav árt a ragyogásnak.
Az igazgyöngyöket óvjuk a túl erős napfénytől, napozáskor lehetőleg ne viseljük őket. Az izzadság és a naptej éppúgy árt a felületüknek mint bármilyen vegyszer. A nap, vagy bármilyen nagyobb hő közelsége (pl.: fűtőtest) kiszárítja a külső gyöngyház rétegeket, mivel ez az anyag tartalmazza valamennyi nedvességet.
Lehetőleg vegyük le az igazgyöngy ékszert zuhanyzáskor, fürdéskor, a tengerben és az uszodában is. A tengervízben is van szennyeződés, az uszoda vize pedig egy sor vegyszert, többek között klórt is tartalmaz.
A kozmetikumokkal is oda kell figyelni. Ne fújjunk az igazgyöngyökre parfümöt. Ajánlott sminkelés és fésülködés után felvenni az igazgyöngyökből álló ékszert, de lehetőleg ne krémezett bőrre tegyük. A zsírt, savakat vagy fehérítőt tartalmazó kozmetikumok különösen ártalmasak az igazgyöngyökre, hasonlóan a krémek, szappanok, samponok, hajszínezők és tisztítószerek. Ezért töröljük le mindig a kozmetikumok és izzadtság maradványait egy puha és száraz kendővel.
Ne használjunk kefét, szemüvegtörlő kendőt, vagy egyéb, kémiailag kezelt anyagot. A kendő ne legyen se nedves, se vizes, mert ha nedvesség éri a selyemzsákocskát, az anyag szálai bizonyos körülmények közt merevebbé válnak, és ezáltal a gyöngysort is megsérthetik.
Ha sűrűn hordjuk a gyöngyöket, akkor évente legalább egyszer vigyük ékszerészhez és fűzessük fel őket újra. Ha csak ritkábban viseljük, akár éveket is várhatunk ezzel. Mindenesetre jobb megelőzni egy esetleg elszakadt gyöngysor kellemetlenségét, amit a földön szétgurult gyöngyök okoznának. Két-három évente óvatosan töröljük át olívaolajjal az igazgyöngyöket, hogy megőrizzék fényüket, ragyogásukat.
Ha a fenti utasításokat betartjuk, hosszú ideig élvezhetjük ékszerünk szépségét.
Az igazgyöngyhöz kapcsolódó csillagjegyek:
Az ikrek és a rák csillagjegyek szülötteinek drágaköve az igazgyöngy.
Horoszkópokhoz tartozó általános jellemzések megtekintéséhez kattints ide!
Gyöngykagylók
Általában mindazok a kagylók, amelyek a (valódi) gyöngyöt termelik. A legnevezetesebb az Aviculidae családba tartozó valódi gyöngytermő kagyló, tudományos néven Avicula (Meleagrina) margaritifera L. és az Unionidae családba tartozó édesvízi gyöngytermő kagyló, tudományos néven Margaritana (Unio) margaritifer L. A legtöbb gyöngyöt az előbbi szolgáltatja, meleg tengerekben él és nagyon gyakori a Perzsa-öbölben, Ceylon partjain, a Vörös-tengerben, de az ausztráliai tengerekben, sőt a Mexikói-öbölben is előfordul. Az öreg példányok héjának átmérője kb. akkora, mint egy leveses tányér. A héj belső oldalán igen vastag gyöngyház réteggel van bevonva. A vastag héj az, amely a gyöngyhalászatot gyümölcsözővé teszi, mert belőle készül a gyöngyházgomb és más egyéb használati eszköz, illetve ebben terem a gyöngy, amely azonban olyan ritka, hogy sokszor száz meg száz héjat felnyitnak, anélkül, hogy gyöngyöt találnának benne. A gyöngyök keletkezésének kérdése olyan régi, mint amióta létezésükről tudunk. Számos régi gyönyörű rege, monda és mítosz foglalkozik ezzel a kérdéssel. Mai tudásunk szerint a gyöngy a kagyló testének a kagylóhéj anyagából álló megszilárdult váladéka, amely kétféle módon fejlődhet ki. Az egyik, a régebben általánosnak hitt oka a gyöngy kifejlődésének az, hogy idegen testek, leggyakrabban élősködő férgek vagy féreglárvák furakodnak bele a gyöngykagyló testébe. Ezek körül azután, mint egy mag körül, a héj anyagai rétegenként lerakódva gyöngyöt alkotnak. A legtöbb gyöngy azonban másképpen keletkezik. Különösen Rubbel-nek és Hein-nek a legújabb vizsgálataiból tudjuk, hogy az édesvízi gyöngykagyló gyöngyei nem ilyen behatolt élősködő körül keletkeznek. Mindig kis sárga mészszemcsék alkotják a gyöngy magját, amelyek eredetileg a héj felépítéséhez tartalékanyagul szolgálnak, ezek köré aztán rétegekben rakódtak le a gyöngyházlemezkék. A fejlődő kis gyöngyök kezdetben szabadon a kötőszövetbe vannak beágyazva. Ha tovább növekedve mész oszlopocskák is rakódnak rájuk újabb rétegeket képezve, akkor a gyöngyszem külön kis zacskóval van körülvéve, melynek a fala mirigyes hámsejtekből áll. Ezek választják el rétegenként azokat az anyagokat, amelyek a gyöngyre rakódva azt növelik. Vannak gyöngyök, amelyeken a héjnak minden rétege fellelhető, a héjat kívül bevonó bőrszerű réteg azonban rendesen nincsen kifejlődve s a gyöngy ilyenkor csak az oszlopos mészrétegekből és a gyöngyházrétegekből áll. Egymáshoz közel fekvő gyöngyszemek, amint rétegenként növekednek, összeolvadhatnak s ilyenkor összetett gyöngyök keletkeznek, amelyek közös gyöngyházrétegekkel vannak körülvéve. A test lágy részeinek a belsejében kifejlődő gyöngyök egészen gömbölyűek és szabályosak, ha azonban a köpenyhez, a héjhoz közel vannak elhelyezve, bizonyos nagyságot elérve hozzánőnek a héjhoz, melynek gyöngyházrétege a héjat és a gyöngyöt is közös rétegekkel vonja be. A gyöngykagylókat azokon a helyeken, ahol tömegesen fordulnak elő, buvárok hozzák föl a tenger fenekéről. A gyöngyhalászat különösen a Perzsa-öbölben, a Bahrein-szigetek környékén virágzik, ahol mintegy 30, 000 halász egész nyáron át a gyöngyhalászattal foglalkozik. A Szuakin és Masszaua közti sziklákon, valamint Dzsedda körül az arábiai parton szintén áprilistól szeptemberig tart a gyöngyhalászat. A halász egy követ víve magával nehezékül, meztelenül lebukik a tenger fenekére s annyi kagylót választ le egyszerre késével a padról, amennyit csak bír. Ritka az olyan halász, aki egy percnél tovább víz alatt tud maradni. A vörös tengeri gyöngykagylónak a héja igen vastag, azért jól is fizet.
Az igazgyöngyök eredete
Közkedvelt ékszereink egyike az igazgyöngy. A legértékesebb ékszerekkel és drágakövekkel együtt az ókori keletről származik.
India és Kína lakossága, valamint a perzsák már ősidők óta tudnak létezéséről, és többre becsülik, mint az aranyat, vagy a drágaköveket. A legrégibb gyöngy, amit az emberiség ismer Krisztus előtt 520 körül élt perzsa hercegnő ékszerét díszítette, melyet ma a Louvre-ban őriznek.
Arról a tényről nincs pontos információnk, hogy az ókor népei a gyöngyök kialakulásának titkát keresték volna, viszont maradt ránk néhány kedves meséjük, melyek a gyöngyök születését mesélik el számunkra. Az indusok elmondásai alapján, minden esztendőben egyszer, Nisan hó 16. napján, amikor halvány rózsásan kezd derengeni a hajnal, a tenger felszínére emelkednek a gyöngykagylók százezrei, hogy kitárva héjukat, felfogjanak egy-egy csepp harmatot. Néhány pillanattal később egyszerre zárja teknőjét a rengeteg kagyló, majd ugyanígy egyszerre tűnik el vissza a mélybe. Az általuk befogott ragyogó fényű harmatcseppeket szelíd fényű gyöngyökké alakítják át. Vajon mit tud felmutatni a tudomány eme bájos mesével szemben?
Miből áll az igazgyöngy?
A gyöngyök összetétele megfelel a gyöngyöket kialakító kagylók héjának összetételével. Rengeteg laboratóriumi vizsgálat eredményeinek értékelése után az alábbi középértéket kapták: szénsavas mész – 91,72 %, szerves anyag – 5,94 %, víz – 2,23 %, veszteség – 0,11 %. Az édesvízi gyöngyök a legtöbb esetben tartalmaznak mangán nyomokat is.
A gyöngyök rétegei megfelelnek a héj rétegeinek, megtalálható bennük a konkin, az oszlop és a gyöngyházréteg egyaránt. Az igazgyöngyökön 0.0005-0.002 mm a gyöngyházréteg apró pikkelyeinek vastagsága. Neumann P. és Schmidt W. J. 0.00009-0.00013 mm-re becsülik a konkinréteg vastagságát, mely ragasztó anyagként szolgál a gyöngyházpikkelyek között, igen vékony rétegben.
Szelíd fényét az igazgyöngy a réteges-pikkelyes felépítésnek köszönhetően szerzi. Interferencia-jelenség a gyöngyöknél az enyhe színjáték. Az ember már évezredek óta csodálja az igazgyöngyök szelíd szépségét, amelyet a gyöngyök fényének és a színének áttetszőséggel való párosulása hozza létre. Legfőképpen az határozza meg a gyöngyök színét, hogy a gyöngyök tartalmaznak-e konkint a felülethez legközelebb eső rétegeikben. Azoknak a gyöngyöknek a színe, amelyek a felső rétegeikben konkintól mentesek, a színük világos szürke, vagy kékesszürke.
Ezeket a tejfehér, kissé sárgás árnyalatban pompázó gyöngyöket, a gyöngykereskedők szintén "érett gyöngyök"-nek nevezik, ellenben azokkal a gyöngyökkel, amelyek szürkés vagy barnás foltokat tartalmaznak felületükön, ami annak a jele, hogy az említett pontokon a felülethez közel konkin rakódott le. Ezek a konkinfoltok minél kiterjedtebbek a gyöngy felületén és minél közelebb vannak a gyöngyök felületéhez, annál sötétebb színűek a gyöngyök. Vastagságuk szerint a vékony konkinrétegek sárgás, a vastagabbak barnás, sőt fekete színt kölcsönöznek, vékony konkinlemezkék okozzák a zöldesbe játszó, úgynevezett olajos foltokat. Kékesre színezi a gyöngyöt a vastagabb vagy a felülethez közel eső oszlopos réteg. Azt viszont nem tudjuk, hogy egyes gyöngyök annyira kedvelt rózsás színét mi okozza.
Bizonyos mértékben minden szép színekben játszó gyöngy a legfelsőbb rétegeiben átlátszó. A gyöngy belseje felé minél mélyebbre hatol be a fény, annál varázslatosabban érvényesül a felületi rétegek interferenciája és annál erőteljesebb a gyöngy színjátéka.
A gyöngy szépségéhez hozzátartozik a csakis a legkülsőbb gyöngyházrétegekre szorítkozó átlátszóság. Ezek első minőségű gyöngyök, vagy mint a kereskedelemben nevezik első vizű gyöngyök. A gyöngyök, amelyeknek a színjátéka átláthatatlanság miatt nem érvényesül, azok az úgynevezett "éretlen gyöngyök".
A különböző termelőhelyekről származó gyöngyök többé-kevésbé eltérnek egymástól a színükben és a színjátékukban. Így a nagyobb gyakorlattal rendelkező gyöngykereskedők alapos megtekintés után, legtöbb esetben meg tudják állapítani a gyöngy származási helyét. A gyöngy színjátéka természetes és mesterséges fényben másképpen érvényesül, sőt az erősebb és gyengébb napfénynél is. A gyöngyök kék alapon különösen szépen érvényesítik a színjátékukat. Előfordulásukat tekintve a fekete gyöngyök a Déli-tengerben, a világoszöld gyöngyök Kelet-Indiában, a fényes zöld gyöngyök Japán partjainál fordulnak inkább elő. A Mytilus edulis világoskék gyöngyöket, egy Spondilus-faj zöldeket és gyengén rózsásakat, Arca noe pedig ibolyásokat termel néha.
Tulajdonságaikat tekintve a gyöngyök a savakkal szemben érzékenyek, viszont teljes mértékben nem oldódnak fel bennük, mivel a szerves rész visszamarad. A szerves vázat az alkáliák oldják. Ennek hatására a gyöngy váza felcserepesedik. A gyöngyök fajsúlya az aragonit fajsúlyától (2,937) nem sokkal kisebb 2,65 és 2,9 között mozog. Sűrűsége 2,6–2,9 g/cm³. Keménységük viszont magasabb, mint az aragonité és a kalcité, 3,5 és 4,5 közzé esik. A gyöngyök rugalmassága közepes, átlagosan kisebb, mint az utánzatoké. Ha egy üveglapra 70 cm magasságból igazgyöngyöt ejtünk, az 35 – 40 cm magasra ugrik vissza, az ütközés után. A hamisítványok ennél magasabbra. Szerkezetüket tekintve rendkívül apró pikkelyekből, finom rétegek alkotják, mely nagyobb keménységet kölcsönöz a gyöngyöknek, valamint ez magyarázza a gyöngyök aránylag magas kohézióját is. A gyöngyök növekedése nagyon lassú folyamat. Riedel elmondásai szerint a folyami gyöngykagylóban a gyöngyházréteg évente 0,048 – 0,052 mm-el növekszik. A japán nevelt gyöngyök évente átlagosan 0,089 mm-t növekednek. Egy tizenhárom éves kagyló legfeljebb 2,57 mm átmérőjű gyöngyöt tartalmazhat átlagosan.
Egy külföldi szakember véleménye szerint a gyöngyök nem mások, mint gömb alakban kifejlődött héjak. Azonban ez az állítás nem tekinthető teljes mértékben pontosnak, mivel a gyöngyök között gyakoriak a kifogástalan gömb alakúak, de nagyobb mértékben megtalálhatóak közöttük a többé-kevésbé eltorzultak. Ilyenek a lapos, a csepp, a körte, vagy az egyéb különös, vagy bizarr alakú gyöngyök.
Hogyan keletkezik az igazgyöngy?
A gyöngyöket édesvízi és tengeri kagylók, valamint csigák fajai állítják elő. Azon kagylók vagy csigák tartalmaznak gyöngyöt, amelyek gyöngyházat alakítanak ki. Azért, mert a gyöngyház a normálistól eltérő külső behatásoknak köszönhetően alakul ki. Minden puhatestű között a legkiemelkedőbb jelentősége a tengeri gyöngykagylónak (Meleagrina margaritifera) van. A Meleagrina margaritifera, s néhány változatán kívül még a Pinna-, Ostrea-, Mytilus-nembe tartozó néhány tengeri kagyló is szolgáltat még gyöngyöket. A folyami gyöngytermő kagylók közül termelnek különösen gyöngyöket az európai, a közép ázsiai és az északamerikai folyókban honos az Unio-nemhez tartozó folyami gyöngykagyló (Unio margaritana), valamint a kelet ázsiai Anodonták. Egyes tengeri csigákban is találnak néha igen szép gyöngyöket, így például a Strombus gigas-ban, valamint a fülcsigában (Haliotis).
Szorosan záródó, két félből összetevődő, kemény mészhéj veszi körül a kagylók puha testét. A kagyló testét a hátoldalon eredő lágy bőrlemez, a köpeny választja el a héjtól, és teljesen is körülveszi azt. A köpenynek a héj felé eső oldalát beborító, egymáshoz szorosan kapcsolódó hámsejtek választják ki a héj anyagát, s ezek alakítják ki az igazgyöngyöket is.
Nem feltétlenül tartalmaznak a gyöngykagylók minden esetben gyöngyöt, mivel a gyöngy, a gyöngykagylók igen kis létszámánál figyelhető meg, egészen pontosan egy százalékuknál jelenik meg.
A héj három, különböző fajtájú kagylóknál különböző vastagságú, rétegből tevődik össze. A legkülső réteget szerves anyag, a konkin alkotja, melytől sötétbarnás vagy sötétzöldes árnyalatot kap. Innen befelé haladva következik a héjnak a legvastagabb rétege, az oszlopréteg. Az oszlopréteget, mely a héj szilárdságát adja, a héj felületére merőlegesen áll, valamint szorosan egymás mellé illeszkedik, hatszögletes oszlopok építik fel. Az anyaguk szénsavas mész.
A héj legbelsőbb rétege a szintén szénsavas mészből felépülő gyöngyházréteg, melyet rendkívül vékony (0.005-0.0022 mm), az oszlopréteg hatszögeire lapjukkal vízszintesen elhelyezkedő, pikkelyek építenek fel. Ezek a szintén szénsavas mészből álló apró pikkelyek cserépzsindelyekre emlékeztető módon fedik egymást. A mikroszkóp erős nagyítás alatt jól megfigyelhető módon szembetűnik, hogy a gyöngyházréteg szabálytalanul kanyargó rajzokat mutat.
Ezeknek a rendkívül vékony, egymást részben fedő apró lemezeknek, az interferenciájának köszönhetően jön létre a gyöngyházréteg jellegzetesen szelídnek mondható színjátéka, míg az úgynevezett gyöngyházfényt csakis a finom réteges szerkezet hozza létre. A gyöngyházréteg apró pikkelyeit kötőanyagként konkin tartja össze, pontosan ugyan úgy, ahogy az oszlopréteg hatszögeit. Az egyes különféle kagylófajok gyöngyházrétegének vastagsága különböző mértéket mutatott a megfigyelések alapján. Néhol ki sem fejlődött ez a réteg, máshol pedig, mint a tengeri gyöngykagylóknál, ez a réteg tekintélyes méreteket ért el.
A gyöngyházrétegű kagylókat a gyöngyházukért kedvelik és halásszák. A héj védelmet biztosít az állatnak természetes ellenségeinek támadásaival szemben, valamint meggátolja a fenék finom iszapjának bejutását. A köpenynek kemény héjanyagot választ ki az állat, mely a héjat felépítő hámsejtek sérüléseit kisebb nagyobb mértékben képes kijavítani. A köpeny és a héj közé bejutó kisebb szemcséjű a külvilágból származó idegen anyagok (homokszemek, élősködők) a hámsejtek anyagát ingerlik, melyek ezzel az állatot fontosabb életfolyamatainak elvégzésében korlátozzák. Ezért az állat beburkolja az idegen anyagot, gyöngyházburkot alakítva ki körülötte. Viszont, ha ez a burok a héjhoz tapad félgömb kiemelkedést alakít ki azon. Ilyenkor álgyöngyről beszélünk.
Csakis abban az esetben jönnek létre igazgyöngyök, ha az idegen elemet körbe kerítő burok minden oldalról elkülönül a kagylóhéjától és így természetes gömb formában alakulhat ki az állat testén belül. Ekkor a bekerült külső testecskét körbefogó hámsejtek bemélyednek a köpeny húsosabb rétegeibe, s lefűződve a köpeny felületéről körbevonják a testet. Körülötte zárt hólyagot alkotnak, melyet gyöngyzsáknak is szoktak nevezni. Ezek a köpeny húsosabb rétegeibe áramló hámsejtek itt sem szűntetik be kiválasztó működésüket és továbbra is az idegen test köré héjanyagot választanak ki. A kiválasztás és ennek köszönhetően a növekedés a test formáját gömb alakúra formálja, mivel az minden irányba szabad.
Az igazgyöngy, mint legrégibb ékszer
Az igazgyöngy a legszebb és legrégibb ékszerfajta, amellyel az ember ősidők óta ékesíti magát. Ezen ékszerek alapanyagául a Távol-Kelet édesvizeiben megtermelt igazgyöngyök szolgálnak. Az ékszer összeállítása nagy óvatosságot, odafigyelést és aprólékos kézimunkát követel meg. A nyakláncok egysoros, kétsoros, valamint háromsoros formáit állítják elő gyakrabban. A fülbevaló általában csepp, vagy gömb alakban találhatóak meg, lógós és nem lógós formában, változatos színekben. A karkötők általában egy- és kétsoros, valamint több soros formában készülnek, melyekhez gömbölyű és lencse alakú gyöngyöket használnak fel.
Ezeket az ékszereket királynők, színésznők, menyasszonyok, vagy akár nagymamák is épp úgy viselhetik, mivel nem hivalkodóak és mindenkin jól mutatnak. Ezek az ékszerek hordhatóak hétköznapokon, vagy akár bármilyen különleges eseményen.
Rengeteg írásban megtalálható egy közismert történelmi anekdota, mely Kleopátra királynő gyöngyét és annak történetét mutatja be. A leírás szerint a királynő Antonius tiszteletére rendezett lakomáján a hatalmas értékű gyöngyét ecetbe dobta bele, s mielőtt megakadályozhatták volna, a feloldott gyöngyöt megitta. Azonban ez nem történhetett meg, mivel olyan híg ecetben, melyet veszély nélkül meg lehet inni, a gyöngy csak nagyon lassan oldódik fel.
A gyöngyök növekedése szintén nagyon lassú. Azonban az oszlopos-, valamint a konkinrétegeknek gyorsabban kell növekedniük. Ha a gyöngyházat kiválasztó hámsejtek mind egyenlően működnek és a gyöngyöt növekedésében egy irányból sem gátolja semmi, úgy a fejlődés során keletkezett gyöngy gömbölyű lesz. Azonban a gyöngyök között nem túl gyakoriak a kifogástalan gömbalakkal rendelkezők, nagyobb részük többé-kevésbé torzult: lapos, csepp-, körte- vagy egyéb, különös, bizarr alak. A különös alakú, erősen torzult gyöngyöket "barokk gyöngyök"-nek nevezik. Ha a gyöngy növekedés közben kiszabadul a köpeny húsából és a héjhoz tapad, keletkezik a "benőtt gyöngy". Azonban a héjon keletkezett fél- vagy háromnegyed-gömbalakú, esetleg alaktalan kinövéseket "álgyöngyök"-nek nevezzük. Minden gyöngy rendelkezik maggal. A mag általában homokszemecske, de néha élősködő vagy ennek petéje. A mag nem mindig pontosan a gyöngy közepén helyezkedik el.
A tengeri gyöngykagyló előfordulása
A gyöngykagyló fajok a melegvizű tengerekben a sekélyebb partvidékeken, öblökben élnek. Csak is ott, ahol a fenék nem túl iszapos és megtelepedésre alkalmas sziklák bőven megtalálhatóak a területen. Elterjedésük határa az egyenlítőtől északra a 35°-ig, délre a 23°-ig terjed. Ezek között a határok között fekvő övön belül szórványosan minden kontinensnek és szigetnek a partjain megtaláljuk a gyöngykagylók egyik-másik faját. A halászásra alkalmas nagyobb telepekben csak néhány helyen találhatóak meg, pontosabban Ázsia, Ausztrália, Közép-Amerika egyes pontjain. Afrika partvidékein nem lehet találni jelentősebb gyöngykagylótelepeket. A Perzsa öböl nyugati része, valamint különösen a Bahrein-szigetek vidéke Földünk egyik legrégebben ismert és gyöngytermelésben ma is vezető szerepet játszó vidékei. Ezektől, a területektől körülbelül 70 mértföldre déli irányba húzódnak a kagylópadok. Körülbelül 6-13 méteres mélységben a tengerfenéken, száz és százezernyi számúra tehető az itt élő gyöngykagylók száma, melyek a fenék korall mészkövéhez odatapadva élnek. A kifejlett kagylók elérhetik akár a kétszeres tenyérnagyságot és a négy centiméter vastagságot is.
Gyöngyház
Néhány kagylófajnak belső felülete irizáló, színe lehet fehér, szürkés, sárga vagy fekete. Különböző feldolgozásban alkalmazzák, faragják, esztergályozzák, festik, aranyozzák és kisebb dísztárgyak készítésére, vagy berakással nagyobbak díszítésére használják. Már az ókorban is pl. Nérónak gyöngyházzal burkolt szobája volt. A bizánciak igen nagy mennyiségben, de a legkevésbé megfelelő díszítéssel alkalmazták, képeket festettek rá, de ennél az eljárásnál az anyag összes előnye elvész. Az olasz reneszánsz idején fába és ritkábban, de igen hatásosan fémbe rakták be. A XVII. sz. végén és a XVIII. sz.-ban igen kedveltté válik. A XVIII. sz. második felében készülnek a legszebb gyöngyházmunkák, melyeknél a vésett dísz fekete masszával van kitöltve.
Gyöngy utánzatok
A mesterséges gyöngyöt csontból, kövekből (alabástrom, korall, borostyánkő stb.) és fémekből is készítik. Leginkább az üveggyöngyök vannak használatban, melyek fehér vagy színes, könnyen olvadó üvegből készülnek.
Néhány gyöngy utánzat típus
Repesztett gyöngy
Ez hosszúkás üvegcsődarabkákból áll. A különböző alakú üvegcsöveket a szecskavágóhoz hasonló késsel rövidebb-hosszabb darabokra vágják szét. A repesztett gyöngy szélei élesek. Hosszú gyöngy széleit egyenként a fúvólámpa előtt olvasztják meg. Velencei gyöngy (hímzőgyöngy). A repesztett gyöngyöt rövid, csődarabogra vágják, szenes agyagporral összekeverik és ezt a keveréket a kávépörkölő hengerhez hasonló hengerekben forgatás közben addig hevítik, míg a csődarabkák élei meg nem olvadnak. A szénagyagpor megakadályozza a gyöngyök összeolvadását. Lehülés után a gyöngyöket szitálják és zsákban először homokkal, későbben korpával rázogatják, hogy fényt kapjanak.
Fúvott gyöngy
Ezt üvegcsövekből, fúvólámpás előtt egyenként fujják mégpedig minta nélkül, ha csak gömbalakú gyöngyöket készítenek, vagy kis fémminták segítségével, ha más alakút akarnak készíteni. A fúvott gyöngy vékonyfalú és igen könnyű. Sajtolt gyöngy: ezt üvegrudakból préselik. Az üvegrúd végét felmelegítik és egy fogóval, melybe a sajtolandó gyöngy alakját vésték, lecsíptetik a lágy üveget. A fogóban acéltű van, mely sajtoláskor a gyöngyöket át is lyukasztja. A sajtolt gyöngy felszíne nem fényes és a formavarrat nyomai is látszanak rajta. A formavarratnál kidudorodott felesleges üveget letördelik és ezután egyenként csiszolják a gyöngyöket, kevésbé finom árút nyernek, és annyira felhevítik, hogy az üveg felszíne megolvad (tűzben fényesített gyöngy).
A valódi gyöngy utánzat, a fúvott üveggyöngy
Melyet a fehérhal pikkelyeiből leválasztott és zselatinnal kevert fémfényű anyaggal, az úgynevezett gyöngy-esszenciával töltenek meg. A hímző gyöngyöket leginkább még Velencében, Murano szigetén készítik, a többi gyöngyfélék legnagyobb része Gablonzból (Csehország) kerül a kereskedelembe, melynek vidékén a gyöngy a mesterséges drágakövek és az üveggombok készítése (Quincaillerie) háziipar.