Üveg - Muránói üveg
Üveg
A kovasavból (kvarc, homok) fémoxidokkal való összeolvasztással mesterséges szilikátokat nyerünk. Az alkáli- szilikátok átlátszók, alaktalanok, de vízben oldhatók (vízüveg), a földfémek szilikátjai pedig kristályosak. De ha a szilikát többféle fémoxidot (alkálifém és földfém oxidjai) tartalmaz, akkor is átlátszó és alaktalan, de vízben és kémiai szerekben oldhatatlan, tehát az üveg kellékeinek megfelel. Az üvegnek használt szilikátok tehát rendszerint két vagy több fémoxidot, úgynevezett alkálifém- és földfémoxidokat tartalmaznak, mely utóbbiak nehézfémek oxidjaival is helyettesíthetők (ólomüveg).
A jó üveg kettős-hármas szilikát tartalmú. Ha három molekulánál több benne a kovasav, az üveg átlátszatlan és lehűlésnél kristályos lesz, ha pedig két molekula kovasavnál kevesebb van benne, puha, mállékony (irizáló) lesz és a kémiai szereknek már nem állhat ellen. A hígfolyós üveg mindenféle fémoxidot, sőt fémeket is felold, amelyek az üveget rendszerint megfestik, de ha az ilyen üveg lassan lehűl, akkor a túlmennyiségben oldott elemek kikristályosodnak (kristályos üveg, csontüveg, aventurin és rubinüveg).
Üveget a legkülönbözőbb fémoxidokból készíthetünk, de a gyakorlatban csak a következő üveg típusokat gyártják:
1. Kalcium- nátrium- üveg
Mész, szóda és kvarc összeolvasztása által nyerik. A kalcium- nátrium- üvegből készítjük a táblaüveget és a közönséges öblös üvegtárgyakat. A palacküveg is kalcium- nátrium- üveg, csakhogy ez sok vasoxidot és alumínium- oxidot tartalmaz, mivel előállítására tisztátalan homokot vagy természetes szilikátokat (gránit, bazalt) használnak.
2. Kalcium- kálium- üveg (cseh kristályüveg)
Ezt mész, hamuzsír és kvarc keverékéből készítik. A kálium- üveg tisztább, fehérebb, mint a nátrium- üveg és leginkább finomabb és csiszolt üvegtárgyakat készítenek belőle. Nehezebben olvad, mint a nátrium- üveg és ezért belőle készítik a laboratóriumokban alkalmazott elégető csöveket is. Gyakran a hamuzsírt részben szódával helyettesítik és ezáltal könnyebben olvadó üveget nyernek.
3. Ólomüveg (kristályüveg)
Mínium (vörös ólomoxid), hamuzsír és kvarc keverékéből készül. Ez nagy fajsúlyánál fogva erősen töri a fényt, amiért finom, csiszolt üvegtárgyak és optikai üveg előállítására használják (fénytani üveg). Az üvegben a kovasav részben bórsavval helyettesíthető, ami által könnyebben olvad, az ilyen üveget máznak, zománcnak alkalmazzák; a kalcium- oxid bárium-oxiddal, stroncium- oxiddal stb. helyettesíthető.
Az üveggyártó a kvarcot először égeti és izzó állapotban vízbe teszi, ami által törékennyé, tehát könnyen apríthatóvá lesz. Újabban a kvarc helyett mindinkább természetes homokot használnak. A zúzott kvarcot (homokot) a többi nyers anyagokkal (olvadó anyagokkal) belsőleg összekeverik és azonfelül még a színtelenítő anyagot is hozzáadják. A nyers anyagokban levő kevés vas általában zöldre festi az üveget. Ezt a színt úgy tüntetik el, hogy színtelenítő anyagul kevés barnakövet vagy nikkel- oxidot tesznek hozzá, mely fémoxidok az üveget vörösre festik, ez pedig a zöldet, mint ennek kiegészítő színe neutralizálja. Az üvegkeveréket ezután megolvasztjuk. Az izzó tégelyeket megtöltik az üvegkeverékkel és miután ez megolvadt, rendszerint még üvegcserepet is tesznek hozzá. Olvasztáskor a nyers anyagban levő kénsavas sók, amelyek a kovasavval össze nem olvadnak az üveg felületén, mint úgynevezett üvegepe kiválnak. Hogy az üveg megtisztuljon, tovább hevítik, míg hígfolyós nem lesz, egyúttal farudakkal kavarják vagy arzénes savat tesznek a tégely fenekére; az arzénes sav az izzó üvegben felbomlik és oxigént fejleszt, amely a sötét színt okozó nátriumszulfidot is oxidálja, és ezáltal az üveg színtelenné lesz. Ha az üveg tiszta és buborékoktól mentes, következik a feldolgozás, de mivel a hígfolyós üveget fújni nem lehet, előbb megint annyira hagyják lehűlni, hogy szörpsűrűségű legyen. Az üveg olvasztása és kidolgozása 24-36 óráig tart.
Az üvegtárgyakat vagy fújják, vagy újabban, sajtolják is. Az üvegfúvásra fúvócsövet használnak.
A színes üvegtárgyakat rendszerint nem a tömegben festett üvegből készítik, hanem a fehér üveget színes üveggel vonják be. Az ilyen módon elkészített üvegtárgyakat ezután gyönge izzásig felmelegített kemencékbe, az úgynevezett hűtőkemencékbe teszik, ahol 24 óráig hagyják hűlni, mert a gyorsan és nem egyformán hűtött üveg elreped.
A hűtött tárgyakat végül csiszolással még kidolgozzák. Az üveg csiszolására a homokkőkorongok szolgálnak, melyeken homokiszappal először durván csiszolják a felületeket, ezután finom csiszolóanyaggal folytatják a csiszolást, miáltal a felület sima lesz. Végül a tárgyakat nemezzel bevont fakorongon vagy papiroskorongon cinkoxiddal kifényesítik.
A velencei üvegipar
Termékeik jellegzetessége az, hogy a dísztárgyak minta nélkül, tehát csakis fúvócső és fogó segítségével, a kemence előtt vannak formálva, továbbá, hogy üvegvirágokkal és színes üvegrudakkal vannak díszítve, sőt ez utóbbiakból az egész edény is készülhet (filigránüveg, Petinetüveg), melybe aztán számos fehér vagy színes üvegfonal van beolvasztva.
A filigránüveg készítésére az úgynevezett elemeket, azaz üvegrudakat használják, amelyekbe vékony átlátszatlan fehér (latticinio) vagy színes üvegfonalak vannak beolvasztva. Az egyszerű elem olyképpen készül, hogy a fúvócsőre fehér v. színes üveget vesznek, ezután átlátszó üvegbe mártják és ezt a gömböt üvegrúddá kihúzzák. Ilyen módon tehát rudat nyernek, amelynek a belsejében egy színes fonal van. Hét ilyen elem összeillesztése, felhevítése és ezután csavarás közben való kihúzása által összetett elemet nyernek, amelyben hat fonal a központban levő hetedik körül van csavarva.
De készülhetnek oly elemek is, amelyeken a színes fonalak vannak feltekerve. Ezekből az elemekből a filigránüvegen kívül például az edények fülei és talpai is készülnek és általában az üvegtárgyak díszítésére szolgálnak. A filigránüveg előállítása így történik, hogy a már említett agyagedénybe elemeket tesznek és üveggömböt fújnak bele, melyre a rudak ráragadnak.
Olyan üvegtárgyak előállítására, melyeknek felülete mozaikszerű díszítményt mutat, a keresztmetszeten ábrákat, pl. csillag, virág stb., mutató elemekből vékony szeleteket vágnak és ezeket nyomják az üveggömbre. Ezt ezután még átlátszó üvegbe mártják és felfújják.
Ehhez hasonló eljárással készülnek a mille fiori levélnyomók. Ezek domború, lencsealakú üvegdarabok, amelyeknek feneke az említett mozaikszerű lemezek be vannak olvasztva.
A velencei üveggyárakban ezeken kívül még üvegvirágokkal díszített csillárok és tükrök, valamint gyöngyök is készülnek. A velencei gyárak különlegessége továbbá a mozaiküveg. Ez átlátszatlan színes üveg, melyet lemezek vagy rudak alakjában hoznak forgalomba.
Muránói üveggyártás története
A velencei üveget, jellemzően a város közelében található Murano-szigeten gyártják. Hagyományosan szóda-mész- fémből készül, és igényesen díszített, általában aranyozással, zománcozással vagy gravírozással. Ma Murano művészeti üvegéről ismert, de emellett hosszú üveggyártási múlja van. A középkortól kezdve Európa legnagyobb luxusüveg központja volt. A 15. században a muranói üveggyártók olyan kristályt készítettek, amely szinte átlátszó volt és a világ legfinomabb üvegének számított. Muranóban egy porcelánnak tűnő fehér színű tejüveget is kifejlesztettek. Ők lettek Európa legkiválóbb tükör gyártói is.
Velence később független városállam lett és tengeri kikötő, valamint kereskedelmi központként működött. A Közel-Kelettel való kapcsolatain keresztül az üveggyártók további készségeket tudtak elsajátítani, mivel az üveggyártást magasabb szinten gyakorolták például Szíriában és Egyiptomban. A velencei üveggyártók titkos módszereket dolgoztak ki az üveg készítéséhez, és az, hogy a velencei üveggyártás Murano szigetére koncentrálódott, lehetővé tette a titkok megőrzését.
Murano a 15. és 16. században érte el legnagyobb népszerűségét. A muranói üveggyártás az 1920-as években kezdett újra beindulni. Ma Muranóban számos üveggyár és néhány egyéni műterem működik. A Palazzo Giustinian-i üvegmúzeum rengeteg üvegmintát tartalmaz az egyiptomi időktől napjainkig, valamint bemutatja az üveggyártás történetét.