Tűzzománc
A tűzzománcozás a felületi díszítés egyik ősi formája, amelyet az ékszerek és dísztárgyak színezésére használnak, anélkül, hogy drágaköveket kellet volna használni. A zománcozás története az ókori Görögországig nyúlik vissza. A történelem során a különböző kultúrák más-más technikát részesítettek előnyben. A cloisonné zománc például a Bizánci Birodalom idején volt népszerű, míg a középkorban Franciaországban és Németországban élő kézművesek a champlevét részesítették előnyben. A szecessziós ékszertervezők pedig a plique à jour-t használták.
A művészek azért szeretik a zománcozást, mert ezáltal kifejezőbbek lehetnek és festői minőséget adhatnak munkájukhoz. A tűzzománc lényegében az üvegpor és a fém fúziója.
A tűzzománc technikája a gyakorlatban
A zománc felvitelének számos módja van: szitázható, festhető, sablonozható, szivaccsal kenhető vagy nedvesen vagy szárazon felhordható a fémekre.
A zománc temperamentumos technika, amelynek során minden darabot kemencében égetnek ki 650° C és 930° C fok közötti hőmérsékleten. Ha a zománc megreped, azt többnyire nem lehet javítani, és a munkadarab selejt lesz. Ezt szem előtt tartva a gyönyörűen kivitelezett tűzzománc dísztárgyak, ékszerek sokkal értékesebbek.
Az ékszerek zománcozásának leggyakoribb módjai:
Cloisonné tűzzománc (franciául „cella”)
Ez egy olyan technika, ahol vékony ezüst vagy arany drótokkal rajzolják fel a rajzot, amelyet ezután zománccal töltenek meg. Ezután egy kemencébe helyezik, ahol a zománc megolvad. A Cloisonné azért különbözik nagymértékben a többi technikától, mert az egyes drótok láthatóak maradnak, és a motívum körvonalát képezik.
Champlevé tűzzománc (franciául „szintmező”)
Ebben a zománc technikában a fém mélyedéseit maratással, gravírozással vagy véséssel készítik el, majd zománcrétegeket hordanak fel olyan mértékben, amíg kissé a fém felülete fölé nem emelkednek. Ezután a zománcot kiégetik és polírozzák.
Guilloché tűzzománc (franciául „minta keresztbe vésett vonalakkal”)
Ez egy olyan technika, amelyben áttetsző zománcot visznek fel egy olyan fémdarabra, amelybe belemarták a mintákat. Az égetés után a fém mintái láthatóvá válnak.
Guillochét Peter Carl Fabergé tette híressé, akinek ékszerháza számos tárgyánál, valamint ékszerénél használta ezt a technikát.
Plique à jour tűzzománc (franciául „napfénybe engedés”)
Ez a tűzzománc népszerű volt a szecesszió idején. Ennél a technikánál a zománcot nem a fémre viszik fel, hanem a zománcport a vékony rézfólia vagy csillám lapon lévő drótokkal ellátott mintára viszik fel, majd zománccal töltik fel és kiégetés után eltávolítják (néha savval), hogy ólomüvegszerű hatást érjenek el. A plique à jour készítésű ékszereknek gyakran magas fényük van, mert a fény elölről és hátulról is képes behatolni a darabba.
Ronde bosse (franciául „kerek munka”)
Egy háromdimenziós zománcozási módszer, amelynek során a fémre tapadó gumit visznek fel a fondant zománc tapadásának elősegítésére. Ha a darabot felmelegítik, a gumi sablon eltűnik, miközben a fondant zománc összeolvad a fémmel.
Festett tűzzománc
Ebben a zománcozási folyamatban a fém alapon egyetlen színű fondantot égetnek, hogy olyan hátteret képezzenek, amelyre később kézzel festenek egy képet. Minden egyes színt, amelyet ráfestenek, egyenként kiégetnek, hogy rögzítsék a réteget. A színeket olvadáspontjuk sorrendjében festik fel, a legmelegebb hőmérséklettől kezdve a legalacsonyabbig, hogy ezzel megakadályozzák a színek összeolvadását.
Fotográf tűzzománc
Ennél a technikánál lényegében a zománcot bevonják fényérzékeny oldattal, fotó negatív bevonattal majd megvilágítják. Ezután a zománcot fekete kerámiaporral vonják be, amely csak a megvilágított területekre tapad, majd kiégetik.
Pertabghar tűzzománc
Ennek a technológiának a során vastag, zöld zománcot kell felhordani egy arany háttérre, majd áttört arany mintát nyomni az olvadt zománcba. Ezt a fajta tűzzománc eljárást leginkább Indiában gyakorolták.
Mire kell odafigyelni a tűzzománc ékszereknél
Ha saját tűzzománc ékszerkollekciót szeretnél, keress olyan darabokat, amelyekben a zománc jó állapotban van, repedések és törések nélkül. A zománcnak javítania kell az ékszer kialakításán, akár szín, kontraszt vagy textúra hozzáadásával.