Titán

A titán kémiai és fizikai tulajdonságai:
Vegyjele: Ti
Kristályszerkezet: hexagonális
Ásvány csoport: fém
Szín: ezüstös (fémes)
Transzparencia: nincs
Keménység: 6,0
Fajlagos tömeg: 4,50 g/cm³
Olvadáspontja: 1668 °C

A titán egy kémiai elem, erős, fényes, kis sűrűségű.

1795-ben fedezte fel Martin Heinrich Klaproth, a titán elemet az ókori görög titánokról nevezte el. A titán ellenáll a korróziónak, ötvözetlen állapotban olyan erős, mint az acélok, de súlya lényegesen könnyebb.

(Titanium), a nem fémes elemek sorába tartozó elem, kémiai jele Ti, atomsúlya 4813. 1789.

William Gregor fedezte fel a menaceanit nevű ásványban, majd Klaproth a magyarországi rutil-ásványban is megtalálta. Tiszta állapotban először Berzelius állította elő.

A természetben csak oxigénvegyületekben fordul elő, legfontosabb titán tartalmú ásványok: a rutil és ennek két másik alakja, az anatáz és a brookit, továbbá az ilmenit és a menaceanit és titanit (kalcium- titánszilikát).

A titán színe sötétszürke, lukacsos tömeg, nehezen olvad, a levegőn hevítve, nagy fénnyel titán-dioxiddá ég el. A titánt a vasiparban az acél keményítésére használják, különösen lövedékek készülnek az úgynevezett titánacélból.
Egy másik felhasználási területe a sebészet, ahol különösen allergiamentes tulajdonságát és keménységét kihasználva implantátumkét hasznosítják.

A titán előfordulása

A titán nagyon gyakori elem. A földkéreg 0,63%-át adja. Két legfontosabb ásványa: a rutil és az ilmenit.

A titán felhasználása

Újabban az ékszergyártásban is használatos.

Fent említett tulajdonságai következtében (bár megmunkálása nehézkes) allergiamentes ékszereket tudnak készíteni belőle.

A titán ezenkívül igen sok alkalmazása ismert. Pl.: implantátumok készülnek belőle, űrtechnikai alkalmazás, sportszerek alapanyaga.

---