Arany

Az arany kémiai és fizikai tulajdonságai:
Vegyjele: Au
Kristályszerkezet: köbös lapközéppontos
Ásvány csoport: fém
Szín: sárga (fémes)
Transzparencia: nincs
Keménység: 2,5
Fajlagos tömeg: 19,32 g/cm³
Olvadáspontja: 1064,2 °C

Az arany a legrégebben ismert nemesfém, lantin neve aurum

Az előnyös kémiai tulajdonságainak, szép kinézetének, könnyű megmunkálhatóságának és nehéz kitermelésének következményeként kapta az általános értékmérő szerepét a történelem folyamán.

Alkalmazási területei

Az arany igen elterjedt ásvány, de csak kis mennyiségben.
Tömör állapotban pompás, csillogó sárga színe a levegőn és savakban nem változik.
Könnyen munkálható, lágy, csaknem végtelen vékonyságú lemezekre nyújtható, ami által áttetsző lesz.
Ezen kitűnő sajátosságok miatt ékszerek, drágaságok készítésére, kisebb értékű fémek bevonására, díszítésére és a gazdasági élet csereforgalmának értékmérője gyanánt használják.

A legfontosabb valutafém

Ezen kívül azonban az aranyat sok más területen alkalmazzák: gyógyászat, egészségügy, pl. gyógyszerek készítésére, fogpótlásra, elektromos ipar pl. villamos érintkezők, híradástechnikai gyártmányok készítésére.

Mi is a valódi arany

A szó szerinti tiszta aranyat nem használjuk ékszerként, hiszen a 100%-os vagy 24 karátos arany túl puha ékszerként történő felhasználásra.

Az ötvösök rendszerint 14 karátos (585) és 18 karátos (750) arannyal dolgoznak, ezekben 14/24, illetve 18/24 tömegrész arany van, illetve szintén használatos mértékegység: 585 és a 750.

(A karátot kb. 1300 óta használják. Az Egyesült Államokban 10 karátos lehet a legkisebb aranytartalmú ékszer, de fél karát hibát is megengednek, ezért előfordulhat, hogy a 10 karátos tárgy csak 9,5 karátos, és 39,6 tömegszázalék aranyat tartalmaz. Angliában legalább 9, Franciaországban legalább 18 karátos arany ékszert szabad csak árulni.)

Az ötvözet összetételét nem jelzi a karát megjelölés

A különböző színű aranytárgyak más-más ötvöző anyagokat tartalmaznak. Rendszerint a következő fémekkel érik el az eltérő színeket (az enyhén zöldes, zöldarany ötvözetet ritkán használják):

Az aranyötvözeteket savpróbával tesztelik

A 9- 10 karátnál kevesebb aranyat tartalmazó fémek a salétromsav hatására gyorsan megzöldülnek.
Királyvízzel (kb. azonos mennyiségű salétromsavat és sósavat tartalmazó keverékkel) vizsgálhatók a 18 karátosnál értéktelenebb ötvözetek: a savcseppel érintkező fém azonnal halványsárgára változik, mert a színes ötvöző anyagok kioldódnak. A vizsgálatot sokszor próbakővel végzik: a kemény fekete kővel egy kevés fémet dörzsölnek le a kő felületéről és a tesztet itt végzik el, az ékszert pedig ismét hibátlanra csiszolják.

Mi okozza az arany sárga színét

Az arany atomok magtöltése szokatlanul nagy, ami az elektronokat nagy sebességre gyorsítja fel. Az elektronok tömege megnő és pályáik összehúzódnak (ez az úgynevezett relativisztikus hatás). Emiatt az atomok a látható tartományban is elnyelnek fényt (az ezüsttől eltérően), és az elem arany színben jelenik meg. Az aranyat részben ezért kedvelik.

Allergiás reakciók

Amikor az arany allergiás reakciót vált ki, mindig valamelyik ötvözőfém a hibás benne, ami többnyire a nikkel.
Néhányan fokozottan érzékenyek erre a fémre. Az érzékenység rendszerint akkor derül ki, ha aranyozott fülbevalót kezdenek viselni. Mivel az aranyréteg nagyon vékony, és általában nikkelrétegre kerül, nem meglepő, hogy a fülbevaló viselője az arany kopása nyomán hosszú ideig érintkezhet a nikkellel is. A szervezet azonban egy korábbi érintkezés során megtanulhatja miként reagáljon ezekre az ionokra. A 14 karátos vagy az ennél nagyobb aranytartalmú arany nem színezheti el a bőrt. Az ennél kisebb aranytartalmú ékszerek, de főleg az aranyozott ékszerek annál inkább képesek erre.

Néhány érdekesség

Egy szokatlan baktérium, a Thiobacillus ferrooxidans lebontja a szulfidérceket, és az aranyat kiszabadítja (a baktérium azért furcsa, mert a savas környezetet kedveli). Néhány növény, például a Brassica juncea nevű indiai mustár (a káposzta egyik távoli rokona) magába gyűjti a talajból az aranyat, ha a földet ammónium-tiocianáttal permetezik be. A reagens komplexet képez az arannyal.

Az arany kitermelése, lelőhelyei

A kőzetek repedéseiben, hasadékok kitöltéseiben, úgynevezett erekben vagy telérekben rejtőzködik, legtöbbször termés-arany formájában vagy más ásványokkal keveredve, ércekben. Ezek az elsődleges előfordulások, melyeknek eredetét a mélyben rejlő, olvadt állapotú, tüzesen izzó anyagok felszálló vulkáni gőzeiből származtatjuk. Legtöbbször vulkáni kőzetekben található, ahol leggyakoribb kísérője a kvarc és a kénkővand.

Hosszú időn át csak termés-arany formájában ismerték és csak a 18. század végén ismerték fel először hazánkban az érceit is, amelyekben egy addig ismeretlen félfémmel, tellúrral vegyülve található. Ma már tudjuk, hogy még termés-arany alakban is mindig tartalmaz több-kevesebb más fémet: ezüstöt, higanyt rezet vagy egyéb ritka fémeket, melyek színét és keménységét lényegesen befolyásolják.

A legtöbb arany másodlagos helyen található, azokban a törmelék felhalmozódásokban, melyek arany-tartalmú kőzetekből folyóvizek, tengerek és jégárak útján felhalmozódtak. Ezekben a kavics- és homokrétegekben ugyanis a mállásnak, pusztulásnak ellenálló arany, finom porként, kisebb-nagyobb szemekben vagy több kilogrammos darabokban fordulnak elő. Az ilyen helyek voltak az aranytermelés és kutatás mindenkori eldorádói, ahonnan mosás útján nyerték az aranyat, míg a kemény kőzetekbe ágyazott telérekből nehéz fáradságos bányászattal törik-zúzzák az arany-érceket. Másodlagos keletkezésűek az ez idő szerint leggazdagabb dél-afrikai witwaters-rand-i aranytelepek is, melyek tengeri rétegek közé települt, összecementezett, durva, koptatott kőzettörmelékben, konglomerátumokban fordulnak elő.

Az arany a tengerekben is előfordul, de a kinyerése annyira gazdaságtalan, hogy onnan nem bányásznak aranyat.

Egy kis történelem

Az aranyra vonatkozó első feljegyzést a bibliában találjuk, ahol a paradicsom leírásánál, a Pison-folyó mentén lévő Khavilla-tartományról van szó, ahol terem arany. Ez a tartomány valószínűleg azonos a görögök későbbi Kolchiszával. További adataink jóval későbbre datálhatóak. A keleti kultúra ősi országaiban már Krisztus előtt négyezer évvel ismerték az érceket, és ezek között elsősorban az aranyat. Erre utalnak azok a mesés kincsekről szóló leírások, melyek a föníciaiak, perzsák, Babilon, Karthágó vagy Salamon király és az egyiptomiak aranygazdagságaira vonatkoznak. Róma világhatalmát is az arany alapozta meg.
Kezdetben nem sok arany birtokában voltak, mert Krisztus előtt 388. mindössze 345 kilogramm arany volt a római államkincstárban. Karthágó meghódításával és Mithridatész leigázásával azonban már Plinius szerint évenként 7000 kilogramm arany került Rómába. Karthágó már a történelem előtti spanyolországi aranybányák kincseiből merítette azt az erőt, melynek alapján másfél századig ellenállhatott Róma hódító törekvéseinek. A spanyol bányák birtokbavétele és Görögország meghódolása után az erdélyi, a dáciai híres aranybányák kiaknázására került a sor, amelyek a római időktől mindmáig Európa leggazdagabb aranytermő helyei voltak.

Az arany történetének újkora Amerika felfedezésével és az inkák mesés kincseinek csillogásával kezdődik.

Az inkák és indiánok által csak felszínesen kitermelt kincstermő földek új fejezetet nyitottak az arany történetében. A kaliforniai Americanos folyócska partján 1848-ban egy kis fűrészmalom bővítése közben gazdag aranytartalmú hordalékra bukkantak. Ez egy olyan példátlan népmozgalomhoz vezetett, melyet aranyláz néven jegyzett fel a történelem. San-Francisco városában megállt minden élet, és csaknem mindenki tódult az aranyvidékre.
A valósággá vált arany-ország sok nagy vagyon megalapozója volt, de még inkább sokkal több szenvedés, nyomor, erőszak erkölcstelenség és tragédia színterévé vált. Majdnem ugyanebben az időben hasonló esztelenséggel és fékevesztett emberi indulatokkal újult meg az aranyláz Ausztráliában is majd megismétlődött 1885. az említett witwateis-randi telepek felfedezésekor. Valamennyit felülmúlták azonban 1896-ban az alaszkai borzalmak, melyek az ott felfedezett jégbe fagyott aranymezőkön végbementek.
Az aranyláz tetőfokra hágott, amikor egyik vagy másik területen egy-egy különösen nagy rögre bukkantak. Ilyen szerencsés lelet volt 1869 -ben az ausztráliai 85 kilogramm és egy másik 62.2 kilogramm súlyú színarany rög.
Az ezek nyomán haladó lázas kutatás azonban egyszersmind lakatlan, ismeretlen területekből, kopár sivatagokból kultúrterületeket varázsol, tehát, az arany nem utolsósorban járult hozzá az ember elterjedéséhez a Földön. Legújabban szintén elég jelentékeny népvándorlás indult a szibériai Amur és Jenissei folyók aranyterületeire is.
A kalandos és sokszor fantasztikus méreteket öltött aranytermelés dacára az arany értéke viszonylag meglehetősen állandó. Ez az oka annak, hogy minden országban a gazdasági élet érték- mérőjéül szolgál. A termelés, mely az utóbbi években fokozatosan csökken, változó évi mennyisége dacára sohasem befolyásolta az arany piaci árát.

A legrégibb idők óta művelés alatt álló európai bányák javarészt kimerültek, miután jelentőségükből a dús amerikai, afrikai és ausztráliai aranymezők felfedezésével már előbb is veszítettek. Európa teljes egészében, mint aranytermőhely, ma alig számít, csupán Svédországban, Boliden környékén fedeztek fel az utóbbi években olyan előfordulást, amely világviszonylatban számításba jöhet. Az érc kitermelése 1932-ben indult meg és évenként mintegy 200. 000 tonnát eredményez, 5-6. 000 kg várható aranymennyiséggel. Ezzel az értékkel a jelenleg művelés alatt álló 86 legjelentősebb bánya között az 51. helyen áll.

Magyarország, amely a háború előtt az európai aranytermelésnek mintegy 10%-át szolgáltatta, Erdéllyel a legfontosabb aranybányáit is elveszítette. A békekötés után azonnal megindult azonban a kutatás újabb arany után, némi sikerrel, mióta a Schmidt testvérek dr. Vitális István egyetemi tanár javaslatára újból megnyitották a régebben már művelt recski bányát Parád mellett. A bányát utóbb a kincstár vette át és az első teljes üzemű évben, 1932-ben 82 kg aranyat termelt. A feltárt ércvagyon mintegy 9 millió q, amely mennyiség a bányászást 25-30 évre biztosítja a mai keretek között.

A transvaali aranymezők felfedezése óta az aranytermelés súlypontja Afrikába tolódott el, és mai napig is ott van. A Witwatersrand környékén feltárt arany-érc mennyisége több mint 90 millió tonna, legalább 10 g/t aranytartalommal. Ezek a bányák szolgáltatják már hosszú évek óta a világ egész aranytermelésének majdnem felét, mintegy 300-350 ezer kg-ot évenként. Angol kézen van még a kanadai aranyelőfordulás, amely 80-90. 000 kg-ot eredményez évenként, továbbá az ausztráliai (20. 000 kg), rhodesiai előfordulás, úgyhogy a termelésnek 70 %-a jut az angol birodalomra. Jelentékeny mennyiséget termel még az Egyesült Államok (70. 000 kg) és Oroszország (30. 000 kg). A termelt arany a világ készletét állandóan növeli, a számba vehető készlet 1913-ban 57, 1927-ben 70, 1930-ban 78. 2 milliárd P volt, ebből 26. 3 milliárd P az Egyesült Államok, 10 milliárd P Franciaország, 6-7 milliárd P Anglia kezében van, 10 milliárd P-t pedig az indiai kincsek érnek.

Az aranybányászat legnagyobb problémái

A ma felszínre hozott arany 85%-a holnap ékszerként kerül az üzletekbe. Az aranybányászat nem alapvető szükségleteket elégít ki, mint az aratás vagy a papírtermelés. Környezeti szempontból fenntarthatatlan, társadalmi szempontból igazságtalan. A világban folyó aranykitermelés hatása a helyi gazdaságra és a környezetre, legalább olyan káros, mint az ipari fakitermelés vagy az mezőgazdaság. A hegyek mélyén felfedezett aranylelőhelyek 66 %-a tovább rontja az emberek és a környezet helyzetét. Erről szól az alábbi néhány példánk is.

Népirtás

Minden korábbi aranyláz, a szerencsevadászok révén, halált és rombolást zúdított a helyi lakosság fejére. A maják azt hitték, hogy a spanyol hódítók aranyat esznek. Mi mással lett volna számukra megmagyarázható, az a gátlástalan vágy, amit érte éreztek? A kaliforniai indián lakosságot megtizedelték. Először a 49-esek által behurcolt betegségek miatt, majd később pedig az új kaliforniai állam kormánya által, a bennszülöttekre kitűzött fejpénz miatt. Az új kormány aranybevételeiből csak 1851-ben, egymillió dollárt fizetett ki, a beszolgáltatott skalpokért. Az arany történetének napjait, a Fekete-hegység Sziú indiánjaitól, Ausztrália Bendigo őslakosságáig, a vér festi vörösre. Ma pedig az amazóniai őserdők törzseit, így a yanomamikat és a macuxikat, Nyugat-Afrika galamsey lakosságát, vagy a fülöp-szigeteki igorotokat is ugyanez a veszély fenyegeti.

Tengeri szemétlerakók

A mérgező meddőtől és zagytól a cégek úgy szabadulnak meg, hogy a vizekbe borítják azt, ezzel veszélyeztetve az óceánok, tengerek élővilágát. A meddő nehézfémeket és ciánt bocsát ki magából, megmérgezi a halakat és a környékbeli emberek egyéb táplálékforrásait. A tenger alatti meddőelhelyezést az USA-ban és Kanadában betiltották az óceánra gyakorolt pusztító hatása miatt. A Newmont cég azonban, ennek tudatában is azt hazudta az Indonéz kormánynak, hogy az Egyesült Államokban az eljárás engedélyezett. A Newmont a Nusa Tengarra aranybányát működteti Sumbawa szigetén. A cég 1999 óta 120.000 tonna meddőt ömleszt a Senunu- öbölbe naponta. A bányászat megkezdése előtt, az öbölben élő emberek több halat fogtak, mint amennyire szükségük volt. A felesleget eladták a helyi piacokon. Amióta a Newmont az öbölbe ömleszti az iszapot, a halak száma csökkent, bizonyos fajok pedig teljesen eltűntek. A napi fogás még a családnak sem elég, a halászatra alapozott helyi gazdaság pedig kezd összeomlani.

A víz

A vízben és a víznyerő helyekben okozott kár, az aranybányászat legpusztítóbb környezeti hatása. Így volt ez már 1850-ben Sierra Nevadában, és így van ez ma is, a venezuelai Pemon földjein. A folyókat tönkretették az aranymosók, akik nagy nyomású vízsugárral málasztják a folyópartot, hogy átszitálhassák a talajt aranyért. A korszerű aranybányászat még ennél is pusztítóbb. A nevadai aranybányászat, több vizet fogyaszt, mint az amerikai tagállam teljes lakossága. A talajvíz szintje több mint 300 méternyit csökkent az egyik észak-nevadai külszíni fejtés környékén - állítja a Geológiai Figyelő az USA-ban. Az egyik bánya 378 millió litert fogyaszt naponta, többet, mint a texasi Austin városa. A Newmont tulajdonában levő Rain bánya, Nevadában, három kilométer hosszan, arzénnal és higannyal szennyezte be a Dixie Creek folyót. Szintén a Newmont nevadai bányája, a Hollister, savas, a talajvizet kénsavval fertőző - valószínűleg folyamatos működésűnek szánt - bányavíz elvezetési módszert valósított meg.

Meddőhányók

Egy esküvői hajpánt előállításához, legalább 2,8 tonna talajt kell megmozgatni. Az aranybányászat, a végtermékhez képest, hatalmas mennyiségű hulladékot állít elő. A Worldwatch Institute (Világfigyelő Intézet) szerint, az 1997-ben előállított 2.402 tonna arany, 725 millió tonna törmeléket eredményezett, ami tele van nehézfémekkel, savakkal és oldószerekkel. Az USA-ban az arányszám 1 a 3.000.000-hoz, vagyis egy tonna arany előállítása 3 millió tonna meddőt eredményez. A gondatlanul elhelyezett mocsok többsége ki van téve az időjárás hatásainak, és végül savakkal és nehézfémekkel szennyezi meg a környéket, óriási környezeti károkat okozva.

Az őslakosok jogai

Az Egyesült Államok a világ második legnagyobb aranytermelő országa, az arany több, mint 70%-át a bennszülöttek földjeiből nyerik ki. A Nyugati-Sosonok, akiknek a hagyományos élettere Nevada nagy részét lefedi, kényszerű "vendéglátói" három tucatnyi külszíni aranybányának. Amelyek közül nem egy, mérföldnyi széles és mérföldnyi mély, a fenekükön mérgező pocsolyákkal vannak jelen. A Nyugati-Sosonoktól folyamatosan megtagadják azt, hogy a földre vonatkozó szerződéses jogaikat gyakorolják, mert az Egyesült Államok szívesebben adja át Nevadát a multinacionális bányavállalatoknak, mint a jogos tulajdonosoknak. A történet a világ más részein is megismétlődik. A 90-es évek közepén Ghánában földművelők ezreit lakoltatták ki és költöztették át egy, a Világbank által támogatott több száz négyzetkilométeres bányaprojekt megvalósítása érdekében. A becslések szerint, az elkövetkező 20 évben kitermelt arany, kb. 50%-ban származik majd bennszülött területekről.

Cián

A cián a bányavállalatok kedvenc vegyszere, az aranynak az ércből való kinyerésére. Az alacsony aranytartalmú ércet összetörik, felhalmozzák a talajon és befecskendezik ciánoldattal. Soha egyetlen bányavállalat nem akadályozta még meg, hogy a ciánnal szennyezett víz beszivárogjon a talajba, és kárt tegyen az élővilágban. 1998-ban Kirgizisztánban egy hatalmas ciánömlés 4 halálos áldozatot követelt, és emberek ezreinek ideiglenes kitelepítését eredményezte egy kanadai tulajdonú bányától nem messze. A coloradói Summetville bánya közelében, az adófizetők, az elmúlt néhány évben mintegy 100 millió dollárt költöttek arra, hogy a környékbeli folyók vizébe ömlött szennyeződést, legalább egy tározóba elvezessék. Időközben, a guayanai Omai bányában bekövetkezett, több milliárd literes ciánnal szennyezett kiömlés, halak és más állatok tömegeinek pusztulását eredményezte.

Higany

A higanyt évszázadokon át arra használták, hogy az aranyat kémiai úton kivonják az ércből. Ez óriási egészségkárosodást okozott a bányászoknál és a környékbeli lakosoknál is. A kaliforniai aranyláz idején, 7.600 tonna higany került a helyi folyókba és tavakba, ami a halálos méreg. Hatásának kitett embereknél idegrendszeri zavarokat és számos halálesetet eredményezett. Abban az időben, a higanymérgezést "őrült remete kór"-nak nevezték. A San Franciscoi-öböl jelenlegi higanyszennyezésének a fele, az 1849-es aranyláz öröksége. Mindezen túl, szerencsevadászok milliói használják a higanyt, az Amazonastól - ahol elözönlötték az indián rezervátumokat - a Fülöp-szigetekig, ahol a közelmúlt történetének legszörnyűbb járványát, az ún. minamata-betegséget, és más retteneteket okozták. A Braziliában megvizsgált 500.000 "garimpeiro" (bányász) több mint 30% -ának szervezetében mutattak ki, a WHO által meghatározott határértéknél magasabb higanykoncentrációt.

Környezeti hatások

A víz pazarlása és szennyezése, az élőhelyek és az élővilág pusztítása, az érintetlen területek iparosítása, az útépítés és a szennyező anyagok hatalmas mennyiségének a környezetbe juttatása, mind károsan hatnak a természeti és emberi környezetre az aranybányák környékén. A bányák több talajt hordanak el és hasítanak fel a világon, mint a természetes erózió hatásaként a föld összes folyója. Az élővilágra gyakorolt hatás szinte felmérhetetlen, de 1980 és 1990 között csak Kaliforniában, Nevadában és Arizonában, hétezer elhullott madarat találtak az aranybányák ciánnal fertőzött pocsolyái környékén. Mindez csak még nem a jéghegy csúcsa, ami az aranybányákkal összefüggésbe hozható elhullásokat illeti.

---